"Mindenki tehet az élelmiszerpazarlás ellen" 

A pazarlás korát éljük: tonnaszámra dobunk ki még hasznosítható ételeket, alapanyagokat, miközben az mások számára akár életmentő is lehetne. Az élelmiszerfelesleg eljuttatása a megfelelő helyre, a megfelelő emberekhez: ezt tűzte ki céljául a Magyarországon 2005-ben megalapított Magyar Élelmiszerbank Egyesület. Cseh Balázzsal, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökével beszélgettünk az élelmiszerpazarlásról, az ezzel kapcsolatos eredményekről és tennivalókról.

Valóban olyan sok maradékot dobunk ki – akár magánemberként, akár cégként –, amivel segíthetnénk másoknak?

A világon minden évben 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe, Magyarországon ez a mennyiség közel 2 millió tonna. A legtöbb élelmiszert mi, fogyasztók dobjuk ki otthonunkban, ezután következik a termelés, gyártás, majd a kereskedelem, vendéglátás. Ha ezt a mennyiséget kamionokra raknánk, a sor Budapesttől Párizsig érne.

Hogyan működik a felesleges élelmiszer mentése és kiosztása a gyakorlatban?

Egyesületünk működésével egyszerre szolgál környezetvédelmi és szociális célokat. Az élelmiszerek megmentése tehermentesíti a környezetet, hiszen az élelmiszerek megsemmisítése különösen környezetterhelő. Az Élelmiszerbank több mint 15 éves fennállása óta gyártóktól és kereskedelmi hálózatoktól gyűjti be a feleslegessé vált élelmiszereket, melyek között vannak közeli lejáratú vagy csomagolás hibás termékek, de akár szezonálisan már nem eladható, mégis kiváló minőségű élelmiszerek is.  Az összegyűjtött élelmiszereket partnerszervezetek segítségével juttatjuk el oda, ahol arra a legnagyobb szükség van: a nélkülözők asztalára.

Többnyire az ebédmaradékot dobjuk ki, vagy azt, ami a hétvégi családi összejövetelek után megmarad – miért számít ez egyáltalán? Mi is részesei vagyunk a mindennapokban az élelmiszerpazarlásnak?

A fogyasztói oldalon keletkezik a legtöbb felesleg, több mint 600 000 tonna – a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) nemrég jelentetett meg egy új kutatást, miszerint 65 kg/fő/év*, amit kidobunk. Ez nagyon jelentős mennyiség, ha az élelmiszerlánc többi elemével összehasonlítjuk. A kereskedelemben és a vendéglátásban ennél kevesebb felesleg keletkezik. Bár pontos mérések erre Magyarországon sajnos nincsenek, az Európa Uniós arányok irányadóak lehetnek hazánkra is, ahol a kereskedelem és a vendéglátás egyenként 10–20% közötti arányt képvisel.  

Átlagemberként úgy érezhetjük, hogy mi magunk nem sokat tehetünk az élelmiszerpazarlás visszaszorításáért. Felmerül a kérdés, hogy ez valóban így van-e? Mi az, amiben mi is segíthetünk, akár a munkahelyünkön, akár az otthonunkban? Milyen praktikákkal tudjuk láthatóan visszaszorítani a felesleges fogyasztást?

Mindenki tehet az élelmiszerpazarlás ellen. Sőt, fogyasztóként mi tehetünk a legtöbbet, hiszen az általunk kidobott élelmiszer mennyisége a legnagyobb. A megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, hiszen a fogyasztói felesleg sajnos nem menthető. Rengeteg tippet és javaslatot találhatnak az érdeklődők az Élj maradéktalanul oldalonÚj lapon nyíló tartalom..

Az élelmiszerrel foglalkozó cégek és vállalkozások is hozzájárulhatnának a pazarlás visszaszorításához? Ha igen, hogyan?

Az Élelmiszerbank alaptevékenysége során kifejezetten ezekkel a szegmensekkel foglalkozik. Jelenleg az Aldi, az Auchan, a Metro és a Tesco áruházaiból, összesen több mint 370 helyről gyűjtjük be napi szinten az élelmiszer-felesleget, és osztjuk ki mindennap közel 160 000 nélkülözőnek a partnerszervezeteink segítségével. Ezen kívül közel száz élelmiszeripari gyártótól kapunk rendszeres élelmiszerfelesleg-felajánlást, melyet XVII. kerületi raktárunkban fogadunk folyamatosan. Éves szinten 10 000 tonna körüli élelmiszer-felesleget mentünk meg ily módon. 

A vírushelyzet számos téren változtatta meg a mindennapjainkat és máig nagy kihívásokkal jár. Látszik valamilyen változás az élelmiszer vásárlási szokásokat illetően?

Sajnos az élelmiszer-vásárlási szokásokra nem látunk rá; amit biztosan mondhatunk, hogy sajnos megnőttek az igények a nélkülözői oldalon, így minden támogatásra szükségünk van ahhoz, hogy ki tudjuk elégíteni a hozzánk érkező kéréseket.